„The skys were pure and the fields were green
And the sun was brighter than it’s ever been”
Életem során sokszor tapasztaltam, hogy zenei ízlésem nem teljesen egyezik meg a korosztályoméval, de mivel a zene az életemben nagyon meghatározó szerepet játszik, gyakran érzem az igényt arra, hogy legkedvesebb dalaimat a családtagjaimon kívül másokkal is megoszthassam. Főleg emiatt, illetve egyik kedvenc előadóművészem Marvin Lee Aday, művésznevén Meat Loaf január 20-án bekövetkezett halála miatt döntöttem a cikk megírása mellett.
Meat Loaf Dallasban született 1947-ben és, bár gyerekkora megpróbáltatásokkal volt tele (apja sokszor napokig eltűnt a dallasi kocsmákat járva), 1965-re befejezte tanulmányait a Thomas Jefferson High School-ban, amely mellett színészi pályája is kezdetét vette. Barátjával 1967-ben utazott Los Angelesbe, ahol első daluk felvétele során létrejött a Meat Loaf Soul rockzenekar. Több kislemezük is kiadásra került, többek között a „Once Upon a Time”, de az igazi sikert a „Bat Out of Hell” trilógia első lemeze (1977) hozta meg számára, melyet a zeneszerző, producer Jim Steinman-nal együtt készítettek. Színészi pályafutása sem elhanyagolható, szerepel a Rocky Horror Picture Show-ban és a Harcosok klubjában is.
Munkásságából mégis a „Bat Out of Hell II” albumot emelném ki, mivel ezt tartom a legjobbnak és legsokszínűbbnek. A zene minősége annak is köszönhető, hogy a legtöbb dalban a komolyzenei hangszerek fontos szerephez jutnak, ezzel is fokozva a színpadias, esetenként drámai hatást és átütő erőt. Az album leghíresebb száma az „I‘d Do Anything for love” című, mely eléneklésével legjobb szóló rockénekesi kategóriában Grammy-díjat is nyert.
Az igazat megvallva számomra az album nemcsak páratlan zenei élmény, hanem a rajta lévő dalok hallgatás közben lendületet és energiát adnak a mindennapokban.
Nyitókép: Charles Dharapak
