A B-612-es aszteroidáról származó kis hercegnek kezdett elege lenni. Mióta elhagyta rózsáját, csak rendkívül bizarr személyekkel találkozott.
(aki nem tudná: azért hagyta el, mert elege lett abból, hogy a rózsa kihasználta őt, hogy soha nem volt neki hálás, és folyton csak panaszkodott)
Először a magányos király bolygójára látogatott el, ahol az uralkodó kedvenc tevékenysége a parancsolgatás volt, jóllehet, ő volt a bolygó egyetlen lakója. A király a kis herceget alattvalójává akarta tenni és annyira kétségbeesetten kérlelte, hogy már arra is hajlandó lett volna, hogy a miniszterelnökévé tegye. A király kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy legyen valaki, aki engedelmeskedik neki.
A második bolygón egy felettébb hiú ember élt, aki minden ok nélkül elvárta a kis hercegtől, hogy bókoljon neki, hogy ünnepelje, csodálja és úgy általában, imádja őt.
A harmadik bolygó lakója egy iszákos alak volt, aki minden problémájára a választ ivásban kereste, egyebek között, ezzel a módszerrel szerette volna magát megszabadítani az ivás szégyenétől is.
A negyedik bolygón egy üzletember lakott aki egy elképesztően fontos és elfoglalt embernek tartotta magát, és napjait az égbolt csillagainak számlálásával töltötte, abban a hitben, hogy mindet ő birtokolja.
Az ötödik bolygón a kis herceg megismerkedett a lámpagyújtogatóval, akinek a munkája a bolygó lámpáinak fel- és lekapcsolása volt. A problémája mindössze annyi volt, hogy idővel a bolygó olyan gyorsan kezdett el forogni, hogy fel-le kellett kapcsolgatnia a lámpákat minden egyes percben, így egy pillanatnyi ideje sem volt pihenni.
Ő volt az egyetlen ember, akit a kis herceg a szíve mélyén csodált, hiszen ő volt az egyetlen, aki nem csak magára gondolt.
A kis herceg által utolsónak meglátogatott bolygó lakója egy geográfus volt, aki minden szabad percét az íróasztalánál töltötte. Miután elmesélte a kis hercegnek, hogy pontosan mit is csinálnak a geográfusok, kiderült hogy igazából ötlete sincs róla, hogy hogyan épül fel egy bolygó. Azt mondta, hogy a felfedezés nem része egy geográfus munkájának, és mivel nincs felfedezője, akit kiküldhetne a terep elemzésére és adatgyűjtésre, nem tehet mást, mint hogy az íróasztalánál ül. Ő volt az, aki a kis hercegnek tanácsolta, hogy látogasson el a Földre.
A kis herceg éppen a Földre tartott, amikor meglátott egy különös bolygót, amely nem hagyta nyugodni. Olyan színes és ragyogó volt, hogy azt hitte, még soha nem látott semmit, ami ennyi színben pompázott volna. Valójában túlságosan is furcsa volt, kissé bizarrnak, kísértetiesnek tűnt. Nem tudta eldönteni, hogy a földreszállás előtt tegyen-e kitérőt a különös bolygóra, hiszen egyszerre vonzotta és taszította a különös égitest látványa.
Mielőtt azonban meg tudna volna hozni ezt a döntést, észrevette, hogy nincs más választása, mint leszállni, ugyanis a bizarr látvány annyira elvonta a figyelmét, hogy nem nézte, hová megy. Mire észbe kapott, már késő volt, belépett a furcsa bolygó légkörébe. Gyorsan közeledett a felszín felé, és annyira felgyorsult, hogy már nem tudott megfelelő területet keresni a leszálláshoz, ezért kényszerleszállást kellett végrehajtania. Szerencsére sikerült biztonságosan leszállnia. Az ruhája homokos lett, így hát leporolta magát, és miközben ezt tette, ráébredt, hogy bizonyára egy sivatagban van.
Hol máshol lehetne ennyi homok?
Miután befejezte a ruhája tisztítását, körülnézett. Feltevése beigazolódott, valóban egy sivatag közepén állt. Az egyetlen dolog, amit furcsának talált az volt, hogy a homokszemek a szivárvány minden színében pompáztak, zöldesbarnává változtatva a homok felszínét.
Elindult, hogy találjon valakit, akivel beszélgetést kezdeményezhet. Nem tudta merre menjen, mert a látóhatár minden irányban kizárólag homokdűnékből állt.
Éppen egy találomra kiválasztott irányba indult volna el, amikor az emberi lény összetéveszthetetlen szaga csapta meg. Rögtön tudta merre kell mennie. Sokáig tartott mire kijutott a sivatagból, de kifelé menet megpillantott egy alakot, valamilyen eszközzel a kezében. Az alak fél szemmel belenézett ebbe a műszerbe, amit a kis herceg mulatságosnak talált. Ez a lény volt az, amelynek szagát korábban is érezte. A kis herceg odament hozzá, és a sajátos stílusában beszélgetést kezdeményezett:
– Mi az a furcsa eszköz a kezedben?
Az alak nem válaszolt, és semmi jele nem volt annak, hogy észrevette volna a mellette álló emberkét. A kis herceg azonban a válasz hiányába bele nem nyugodva odalépett az alakhoz, és még egyszer, az elsőnél jóval hangosabban, megismételte a kérdést.
– Mi az a furcsa eszköz a kezedben?
Második próbálkozása sikeresnek tűnt, mert az alak válaszra nyitotta a száját.
– Ez egy távcső.
A kis herceg nem tudta, mi az a távcső, és egyre idegesebb lett, hogy az alak láthatóan nem szándékozta elmondani neki, mit csinál vele.
– Mi az a távcső?
Most sem maradt válasz nélkül:
– Ez egy olyan cső, amelynek a végein lencsék vannak. Arra szolgál, hogy a tulajdonosa a lehető legtávolabbra nézhessen vele.
A kis herceg ezt nem értette.
– De miért akarsz ilyen messzire nézni? Miért nem elég neked a szabad szemmel látható tér?
– Nekem elég lenne, azonban sajnos muszáj vagyok a távolt kémlelni.
– De miért kell távolra látnod?
– Hogy lássam, ha közeledik az ellenség. Én vagyok a hadsereg őrszeme.
A kis herceg már semmit sem értett. De mielőtt még több kérdést tehetett volna fel, az alak újra beszélni kezdett.
– Egyébként ki vagy te, hogy ennyire érdekel, amit csinálok?
– Talán, ha rám néznél, rájönnél.
Valóban. Az alak egyetlen pillanatra sem vette le a szemét a távcsőről.
– Ezt nem tehetem. Ha egy pillanatra leveszem a szemem a távcsőről, és közben észrevétlenül megérkezik az ellenség, mit gondolsz, kit fognak hibáztatni azért, hogy nem riasztotta a várost?
– Melyik városról beszélsz? Nézz körül, itt nincs senki más rajtunk kívűl!
– De igen, van, csak nem látod őket. Elbújtak, hogy az ellenség ne láthassa őket.
– És ki ez az ellenség? Miért vannak ellenségeitek?
– Honnan jössz, hogy ezt nem tudod?
Nem várta meg amíg a kis herceg válaszolt, inkább hozzátette:
– Nincs időm elmesélni a háború teljes történetét, túl sokáig beszélgettünk. Menj az újságosbódéba, és vedd meg az újságot, abban minden kérdésedre megtalálod a választ.
– Mi az az újságosbódé? – kérdezte a kis herceg, de a távcsöves alak nem szólalt meg többé.
