Idén március 9-11. között került megrendezésre a hagyományosan egyhetes Toldys DiákNapok. A pandémiás helyzet miatt az elmúlt két évben egyszer elmaradt, 2021-ben pedig online lehetett csak részt venni a programokon. Ezért idén ennek a rövidített formának is örültünk, bár így sajnos a kevesebb programlehetőség is sokszor egy idősávba esett, és nem volt lehetőség minden programot meglátogatni. A visszajelzések, vélemények alapján mindegyik kitűnően sikerült.
A TDN hagyománya hosszú időre nyúlik vissza, így már a régi aLap számaiban is sokszor volt téma. Ezekből a LAPokból szemezgetve választottam ki két cikket, amelyekből fény derül a TDN eredetére, valamint az 1996-os programok élményeire. A régi történeteket felelevenítve reménykedem, hogy jövőre már egy teljes TDN-en, színesebbnél színesebb programokon vehetnek részt a toldys diákok. Ehhez azonban nemcsak a pandémiás helyzet változására van szükség, hanem a diákok programszervező aktivitásának visszatérésére is.
Bár volt olyan hagyományos program, ami idén sajnos elmaradt (pl.: a Népek Napja, mely régen óriási népszerűségnek örvendett), de a Toldy Akadémia, a Matekverseny és a Teátrum előadása is újra felkerült a listára több új és régi program mellett. Az ezekről készült élménybeszámolókkal a kommentszekción keresztül folyamatosan bővítjük a cikkünket.
A LAP XXII. évf. 2. számából (1996. február):
A Toldys DiákNapok története,
avagy egy hagyomány, ha beindul…
1. Előtte
Annak idején még nem virágzott úgy a diákélet, mint manapság. A tanulók heti hat alkalommal bejártak az iskolába, néha mindenki futott egy jó nagyot a Honvédelmi Napon, egyszóval ment minden a maga kerékvágásában. Volt színjátszó kör, de nem hívták még Teátrumnak, voltak nyelvórák, de nem voltak nyelvi előadások, voltak lányok, de több volt a fiú, Freisinger tanár úr már tanított, de a kis Kálmán Andriska még csak meg sem született… Sőt. Nem volt még LAP sem. Azonban egyszer…
2. Akkor
Ó, azok a csodálatos hetvenes évek! Mennyi minden született meg akkor! Mint egy ébredező tűzhányó, kezdett a toldys diákélet kibontakozni. Az iskolai KISZ akcióprogramja kezdett jelentősebbé válni és bizonyos előkészületek után (pl. A LAP 1972-es megjelenése) mintegy tetőpontként megszülte a Toldys DiákNapokat, ami (A LAP-pal egyetemben) már több, mint húsz év óta a diákélet meghatározója. (A „KISZ” szó manapság nekünk már nem mentes bizonyos felhangoktól. Akkoriban azonban az volt az egyetlen olyan fórum, ahol a diákok az igényeiket ki tudták nyilvánítani. Természetesen a kor rányomta a maga politikai bélyegét, de – mégha furcsa is – nem ez volt a lényeg)
Hogy is történt? Idézet a KISZ 1974 decemberi határozatából:
„Az Iskolai KISZ vezetőség javasolja a Toldy Ferenc Gimnázium Igazgatóságának, párt- és szakszervezeti vezetőségének, valamint tanári karának, bogy a KISZ-szervezet akcióprogramjában tervezett Toldy Diáknapok 1975. február 20. és 23. között kerüljenek megrendezésre. A diáknapok eseményei a Toldy Ferenc évfordulóhoz kapcsolódva biztosítsanak iskolánk tanulóifjúsága számára érdekes programokat (…) A programokban kapjon fő hangsúlyt a diákság foglalkoztatottsága, (…) ideológiai nevelése. (…) A diáknapokat az iskola tanáraiból és tanulóiból alakult rendezőség készítse elő és bonyolítsa le. (…) Kérjük az iskola minden tanárát és tanulóját, hogy segítse a diáknapok jó megszervezését és megrendezését.”
Az 1975-ös program: Február 20. csütörtök 11 00 Megnyitó ünnepség 15.00 A magyar ifjúsági mozgalom 1945-1975 15.30 A világnézeti szakkör nyílt napja 17.30 Találkozó művészeti pályán működő volt toldys diákokkal Február 21. péntek 13.00 Vendégeink a Műszaki Egyetem hallgatói 14.00 A fizika szakkör nyílt napja 14.30 Orosz nyelvű műsor és találkozó 14.30 Budapesti középiskolák diáklapjainak találkozója 18.00 Szalagavató Bál Február 22. szombat (!!! - ugye, a hatnapos munkahét... - Szerk megj.) 9.00 Toldy Kupa (sportversenyek) 11.00 Az olasz szakkör délelőttje (kiejtési verseny, spagettifőzés) 16.00 A Toldy Gimnázium régi diákjainak találkozója 18.00 A Toldy Teátrum bemutatója
Az első Diáknapok sikere óriási volt. Pedig előtte pár nappal főtt ám a rendezők feje, hogy vajon lesz-e valaki is a műsorokon. Az iskolavezetőség akkor úgy is döntött, hogy legalább három programon az iskola minden tanulójának részt kellett vennie. Nem volt rá szükség. A termek kivétel nélkül zsúfolásig megteltek, és amikor felmerült a kérdés, hogy rendezzenek-e a következő évben is TDN-t, a válasz egyértelmű volt.
3. Azóta
Azóta eltelt 21 év, kormányok jöttek, kormányok mentek, de a TDN már sosem maradhatott el. Állandósultak bizonyos régi programok, születtek „újak”. Az „újak” csak azért került idézőjelbe, mert az, hogy „új” eléggé viszonylagos. Például, amint láthattuk, Freisinger tanár úr felolvasóestje még nem szerepelt a 75-ös TDN műsorán. De 77-ben már igen! Sőt, azóta is. A történet úgy kezdődött, hogy…
Módos tanárnő akkori osztálya bulit tartott, amire kedvenc és egyetlen osztályfőnöküket is meghívták. Ám amikor a tanárnő meghallotta a tervezett programot (nem hallott semmit?…), azt mondta, hogy ez így nem jó. Erre a diákok meghívták Freisinger tanár urat, hogy olvasson fel nekik a kedvenc műveiből. Mondani sem kell, nagy sikere volt. Olyan nagy, hogy a következő Diáknapok programjában már szerepelt és azóta is csak vonzza az újabb és újabb érdeklődőket.
Nézegetve az első TDN műsorát, két dologra szeretnék kitérni. Az első a Sportdélelőtt. Eredetileg a Honvédelmi Napon kötelező futásból alakult ki, aztán egyre nagyobb tért hódított, míg aztán a futás (valljuk be, örülünk neki) kiveszett, átvették a helyét az egyéb sportprogramok, sőt, bemutatók. Abban az időben ugyanis az volt a szokás, hogy aki valamely sportágban jó eredményekkel büszkélkedhetett, az büszkélkedett is velük, és tarthatott egy kis ízelítőt tudásából. (Bár a tavalyi TDN-en itt volt a vitorlázó világbajnok Domonkos András, technikai okokból ez a bemutató elmaradt.) 1978-ban rendezték az első tanár-diák röplabdameccset, ami azóta is csak ritkán zárult a tanárok győzelmével.
A második a nyelvi műsorok. Általában – legalábbis a tanárok számára – ezek szokták a keretet adni a TDN-nek, ellenben egyre jobban elegük van abból, hogy kizárólag az ő feladatukká vált a műsorok előkészítése, betanítása. Mintha a diákokat ez nem izgatná. Ez pedig a műsorok nézettségét figyelembe véve nem túl valószínű, vagy csupán az előtte való készülés nyűgös nekik? A tanárok kritikus pontnak érzik a nyelvi műsorokat, és valljuk be, azok is. Némi fantáziával el lehet képzelni, mi lenne, ha a tanárok kiszállnának először a nyelvi műsorokból, aztán szépen lassan az összes többiből. Lehet, hogy nem maradna más, csak a Sportdélelőtt – az is délután…
Régen a szervezést és a részvételt pontozták, verseny volt az osztályok közt, a KISZ díjakat és elmarasztalásokat osztogatott. A dolog most már – legalábbis nekem – nagyon nevetségesnek hangzik, és valószínű, ott sem oldotta meg a problémákat, hiszen a 21 év során voltak néha nehéz időszakok, amikor nem volt biztos a TDN léte.
Befejezésül csak azt szeretném kifejezni, hogy a TDN-nek, sőt nem csak a TDN-nek, hanem A LAP-nak és bármilyen más iskolai szerveződésnek csak úgy lehet jövője, ha az egész iskola részt vesz a készítésében és nem csak élvezi mások izzadságának termékét.
Bajnok Kristóf
*** Ezúton szeretnék köszönetet mondani Módos Péterné és Szilágyi Jánosné tanárnőknek azért az időért, amit a cikk létrejöttéért áldoztak, Horváth Oszkárnak és Szatmári „Szaki” Andrásnak, akik segítettek az alapul szolgáló beszélgetést a medrében ide-oda terelgetni és Szlávik Edit tanárnőnek, aki hajlandó volt minket egy egész kémiaóráról elengedni, hogy megszülethessen ez az egész. Nélkülük most két oldallal rövidebb lenne A LAP. ***
Készült az 1979-es jubileumi évkönyv felhasználásával.
A LAP XXII. évf. 3. számából (1996. június):
TDN, 1996
Ez volt a szünetek mellett az év talán legjobb hete! Egyrészt, mert nem kellet halálra tanulnod magad, másrészt, mert rengeteg program volt: például egy kiállítás a Teaházban, sok-sok vetélkedő, verseny. Freisinger tanár úr felolvasóestje, a Teátrum előadásai, volt indián kiállítás és kézműves foglalkozás, egy koncert, „diákok kedvenc témái”, diákparlament, nyelvi műsorok, meccsek és a TDN csúcspontja, a Szalagavató. Volt még önképzőköri műsor, ami a századelő hangulatát idézte és ahol kiderültek a vers- és novellapályázat eredményei. Az órákon kívül semmi kötelezettség nem hárult ránk, rohangálhattunk, ahova kedvünk tartotta, találkozhattunk azokkal, akikkel már rég nem futottunk össze a szünetekben a folyosón, mert többnyire bent kuksoltak a termükben és bújták az aznapi órák tankönyveit, vagy épp csak kiugrottak egy kézmosásra.
A TDN-en lehettél kialvatlan, csapzott, kipihent, jólápolt érdeklődő, nyüzsgő, háttérbe húzódó vagy főszervező.
Az egy hetes programözön újdonságokkal is szolgált, itt van például az angol szavalóverseny, amely ebben az évben került először megrendezésre, vagy Freisinger tanár úr felolvasóestje, amelyen tetemes nézőközönség jelent meg, és nem hiába, gyakran tört ki a közönség nevetésben a frappáns versek hallatán Az indián kiállítás is újonc volt a TDN több évtizedes hagyományai közt. Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy láttam a híres Pocahontas képét, és egész máshogy nézett ki, mint a rajzfilmben. A „diákok kedvenc témái” is újdonságnak számított, és nagy érdeklődés kísérte. A Diákparlament legfontosabb témáit a több mint 10 oldalas jegyzőkönyv rejti, ezen az eseményen is sokan megjelentek, viták bontakoztak ki, szavaztunk, felszólaltunk és örültünk, hogy végre elmondhattuk a véleményünket. Az évről évre megrendezett programok közül a leglátványosabb és legizgalmasabb mégiscsak a Szalagavató volt, amire a negyedikesek már több hónapja készültek. Fantasztikus táncok, gyönyörű ruhák, fények, zenék és a buli: méltó lezárása az egyhetes programsorozatnak, amely közel 20 éves múltjával a toldys diákélet meghatározó eseménye lett.
Fábián Juli
És végezetül egy pár régi programtervezet:
